Hipertónia szimpato-mellékvese válságokkal. A feokromocitóma laboratóriumi diagnózisa. A feokromocitóma diagnózisa
Nystagmus nagy frekvenciájú szemek akaratlan oszcillációs mozgásai. A válság idején a beteg kénytelen csukott szemmel feküdni, mivel minden mozgás kényelmetlenséget okoz.
Kezelés A hipertóniás válságtól eltérően ez a típus nem jelent veszélyt a beteg életére. Ez semmiképpen sem jelenti azt, hogy a rosszullét jeleit figyelmen kívül lehet hagyni. Az első tünetek megjelenésekor szakemberrel terapeutával, neurológussal kell kapcsolatba lépni. Az orvos gondosan megvizsgálja az anamnézist, megfelelő vizsgálatokat végez és olyan kezelést ír elő, amelynek célja az alapbetegség, a neurológiai és pszichopatológiai szindrómák kiküszöbölése, az agyi keringés és anyagcsere-folyamatok javítása a testben.
EGÉSZSÉGÜGYIGONDOZÁS ÉS PREVENCIÓ ALAPSZAK SZAKI TÁJÉKOZTATÓ
A visszaesés kockázatának csökkentése érdekében általában nyugtatókat adnak. A gyógyszeres kezelés magában foglalja a vestibularis szuppresszánsok antikolinerg szerek, antihisztaminok és benzodiazepinek és antiemetikus gyógyszerek alkalmazását. A rehabilitáció célja a vestibularis rendszer funkciójának feltöltésének felgyorsítása és a gyors alkalmazkodás feltételeinek megteremtése.
Az egyik fontos intézkedés a vestibularis torna. Különböző szem- és fejmozgásokból, valamint járásedzésből áll. Ne feledje, hogy ezzel a patológiával a vérnyomás éles csökkenése nem megengedett. Megelőzés Teljes kiegyensúlyozott táplálkozás. Az ételnek gazdagnak kell lennie vitaminokban, ásványi anyagokban és egyéb nélkülözhetetlen nyomelemekben.
Patogenezis
Egyél gyakran, de töredékes adagokban. Távolítsa el a diétából a sült, édes, füstölt, pácoltakat. Fogyasszon elegendő mennyiségű tiszta szénsavmentes vizet legalább 1,5 liter napontamivel helyreállítja az anyagcsere folyamatokat, elősegíti a méreganyagok és méreganyagok tisztítását.
A rossz szokások alkohol és dohányzás leszokása. A munka- és pihenési rendszer betartása. A fizikai inaktivitás számos betegséghez vezet. Menjen sportolni, látogassa meg a medencét.
- Kötelező, szakmai törzstantárgy.
- A feokromocitóma laboratóriumi diagnózisa. A feokromocitóma diagnózisa
A friss levegőn járás elősegíti a sejtek oxigénellátását. Kerülje a stresszt, a túlterhelést.
Ha szükséges, forduljon pszichoterapeutához. Szerezzen be egy masszázs terápiát. Mint azt jelenti hagyományos gyógyászat figyeljen a következő receptekre: Gyömbér tea. A kamilla, az anyaméh, a valerian főzete nyugtató hatású.
Vitaminlé répából és sárgarépából. Petrezselyemmag tea; hársvirágok, citromfű és menta. Laminaria tengeri moszat por. Ez a módszer hatékonynak bizonyult a vestibularis problémák kezelésében. Bármely módszer alkalmazása előtt fontos, hogy előzetesen forduljon orvoshoz.
ÉS ÉN. Kozhevnikov MMA őket. Az igaz, vagy a vestibularis szédülés a környező tárgyak vagy maga a páciens képzeletbeli elfordulásának vagy mozgásának forgása, zuhanása hipertónia szimpato-mellékvese válságokkal megingása érzése az űrben.
A vestibularis szédülést gyakran hányinger, hányás, egyensúlyhiány és nystagmus kíséri, minden testépítőnek magas vérnyomása van sok esetben a fej helyzetének megváltozásával, a gyors fejmozgásokkal fokozódik vagy jelenik meg.
Meg kell jegyezni, hogy néhány ember alkotmányos alacsonyabbrendűséggel rendelkezik a vestibularis apparátus felett, amelyet már gyermekkorában "mozgásbetegség" - a hinták, a körhinták és a szállítás rossz toleranciája - mutat meg.
Általános információ
A vestibularis szédülés okai és patogenezise A vestibularis szédülés a vestibularis analizátor perifériás félköríves csatornák, vestibularis ideg vagy központi agytörzs, kisagy részeinek károsodásával fordulhat elő. A perifériás vestibularis szédülést a legtöbb esetben jóindulatú pozicionális vertigo, vestibularis neuronitis vagy Meniere-szindróma okozza, ritkábban a vestibularis cochleáris ideg ér által történő összenyomódása vestibularis paroxysmabilaterális vestibulopathia vagy perilymphaticus fistula.
A perifériás vestibularis vertigo súlyos rohamokkal nyilvánul meg, és spontán nystagmus kíséri, a nystagmus irányával ellentétes oldalra esik, valamint hányinger és hányás. A központi vestibularis vertigót leggyakrabban a vestibularis migrén okozza, ritkábban az agytörzsben vagy a kisagyban kialakuló stroke, vagy az agytörzs és a kisagy károsodásával járó sclerosis multiplex.
Legalább négy mediátor vesz részt egy idegimpulzus vezetésében hipertónia szimpato-mellékvese válságokkal hipertónia szimpato-mellékvese válságokkal reflex három neuronális íve mentén.
Még több mediátor vesz részt a reflexív ívneuronok modulálásában. A glutamátot tekintik a fő gerjesztő mediátornak. Az acetilkolin mind a központi, mind a perifériás a belső fülben lokalizált M-kolinerg receptorok agonistája.
Azonban a vertigo kialakulásában vélhetően a fő szerepet játszó receptorok az M2 altípushoz tartoznak, és a pons pons és a medulla oblongata régiójában találhatók.
A feokromocitóma laboratóriumi diagnózisa. A feokromocitóma diagnózisa
A GABA és a glicin gátló mediátorok, amelyek részt vesznek az idegimpulzusok átvitelében a második vestibularis neuronok és az oculomotoros magok neuronjai között. Állatokon végzett kísérletek kimutatták, hogy a baklofen, a GABA-B receptorok specifikus agonistája, csökkenti a vestibularis rendszer ingerre adott válaszának időtartamát. A glicinreceptorok jelentősége nem jól ismert.
A hisztamin a vestibularis rendszer fontos közvetítője. A vestibularis rendszer különböző részein található meg. A hisztamin receptoroknak három altípusa van - H 1, H 2 és H 3. A H3-receptorok agonistái elnyomják a hisztamin, dopamin és acetilkolin felszabadulását.
A vestibularis vertigo kezelése nehéz. Gyakran a szédülésben szenvedő orvos "vazoaktív" vagy hipertónia szimpato-mellékvese válságokkal gyógyszereket ír fel, anélkül, hogy megpróbálná megérteni a szédülés okait. Eközben a vestibularis szédülést különféle betegségek okozhatják, hipertónia szimpato-mellékvese válságokkal diagnosztizálásának és kezelésének az orvos fő erőfeszítéseinek kell lennie. Ugyanakkor a vestibularis szédülés kialakulásával a tüneti kezelés hipertónia szimpato-mellékvese válságokkal előtérbe kerül, amelynek célja a szédülés akut rohamának hipertónia szimpato-mellékvese válságokkal, de a jövőben a beteg rehabilitációja és a vestibularis funkció kompenzációjának helyreállítása válik aktuálissá a továbbiakban a "vestibularis rehabilitáció" jelölést használjuk.
A vestibularis szédülés akut rohamának enyhítése A szédülés rohamának enyhítése elsősorban a páciens maximális pihenésének biztosítása, mivel a vestibularis szédülés és a hányinger és hányás formájában gyakran kísérő autonóm reakciók fokozódnak a fej mozgatásakor és elfordításakor. A gyógyszeres kezelés magában foglalja a vestibularis szuppresszánsok és antiemetikumok alkalmazását. A vestibularis szuppresszorok három fő csoportba tartozó gyógyszereket tartalmaznak: antikolinerg szerek, antihisztaminok és benzodiazepinek.
Az antikolinerg szerek gátolják a központi vestibularis struktúrák aktivitását. Szkopolamint vagy platifillint tartalmazó gyógyszereket alkalmaznak.
Május 17-e a hipertónia napja
Ezeknek a gyógyszereknek a mellékhatásai elsősorban az M-kolinerg receptorok blokkolásának köszönhetők, és szájszárazsággal, álmossággal és alkalmazkodási rendellenességgel jelentkeznek. Ezenkívül amnézia és hallucinációk is lehetségesek.
A gyermekek pánikrohamainak okai
A szkopolamint nagy körültekintéssel írják fel az idősek számára a pszichózis vagy az akut vizeletretenció veszélye miatt. Most bebizonyosodott, hogy az antikolinerg szerek nem csökkentik a vestibularis vertigo-t, de csak a Meniere-kórban akadályozhatják meg annak kialakulását.
Az anticholinerg szerek a perifériás vestibularis rendellenességeknél egyre ritkábban alkalmazhatók, mivel lassíthatják a vestibularis kompenzációt, vagy a kompenzáció lebomlását okozhatják, ha az már megtörtént. Vestibularis szédülés esetén csak azok a H 1 blokkolók hatékonyak, amelyek behatolnak a vér-agy gátba.
Egy személy egyszerre több jelet mutathat, valamint álmatlanságot, depressziót, depressziót. Ebben az esetben a belső stressz kellően hosszú ideig fennmaradhat.
Mindezek a gyógyszerek antikolinerg tulajdonságokkal és kapcsolódó mellékhatásokkal is rendelkeznek. A benzodiazepinek, még kis adagokban is, jelentősen csökkentik a szédülést és az ezzel járó hányingert és hányást. A kábítószer-függőség, a mellékhatások álmosság, a leesés kockázatának növekedése, a memória csökkenésevalamint a késleltetett vestibularis kompenzáció kockázata korlátozza azok használatát a vestibularis rendellenességekben.
Lorazepamot lorafént alkalmaznak, amely alacsony dózisokban például 0,5 mg naponta kétszer ritkán okoz gyógyszerfüggőséget, és szublingválisan 1 mg dózisban alkalmazható a szédülés akut rohamaira. A napi kétszer 2 mg-os diazepam Relanium szintén hatékonyan csökkentheti a vestibularis vertigót.
A klonazepámot antelepsin, rivotril kevésbé vizsgálják vestibularis szuppresszorként, de nyilvánvalóan nem alacsonyabb a hatékonysága alatt, mint a lorazepam és a diazepam.
A tünetek típusonként
Általában 0,5 mg-os adagban írják fel naponta kétszer. A hosszú hatású benzodiazepinek, mint például a fenazepám, hatástalanok a vestibularis vertigo esetén. A vestibularis szuppresszorok mellett az antiemetikumokat széles körben használják a vestibularis vertigo akut rohamában.
Közülük fenotiazinokat, különösen proklorperazint méterazin, naponta alkalommal mg és prometazint pipolfen, 12, mg 4 óránként alkalmazhatunk orálisan, intramuszkulárisan, intravénásan és rektálisan. Ezeknek a gyógyszereknek van nagyszámú Különösen a mellékhatások okozhatnak izomdystóniát, ezért nem alkalmazzák első választásként.
A metoklopramid cerukális, 10 mg IM és a dom-peridon motilium, mg naponta alkalommal, szájon át - a perifériás D 2 receptorok blokkolói - normalizálják a gyomor-bél traktus motilitását, és így antiemetikus hatással is rendelkeznek.
Az ondansetron zofran, mg orálisana szerotonin 5-HT3 receptor blokkoló, szintén csökkenti a hányást a vestibularis rendellenességekben. A vestibularis szuppresszánsok és antiemetikumok alkalmazásának időtartama korlátozott, mivel képesek lassítani a vestibularis kompenzációt.
Általában nem ajánlott ezeket a gyógyszereket napnál tovább használni. A vestibularis rehabilitáció célja a vestibularis rendszer funkciójának kompenzációjának felgyorsítása és a károsodáshoz való korai alkalmazkodás feltételeinek megteremtése. A vestibularis kompenzáció egy összetett folyamat, amely számos vestibulo-okuláris és vestibulospinalis kapcsolat átalakítását igényli. A vonatkozó tevékenységek közül a vestibularis torna hipertónia szimpato-mellékvese válságokkal helyet nagy helyen, beleértve a szem és a fej mozgásának különféle gyakorlatait, valamint a járásképzést.
Az első vestibularis torna komplexet, amelyet a vestibularis készülék egyoldalú károsodásában szenvedő betegek számára terveztek, T. Cawthorne és F. Cooksey fejlesztette ki a múlt század es éveiben.
Számos gyakorlatot használnak ebből a komplexumból, bár most előnyben részesítik az egyénileg kiválasztott rehabilitációs komplexeket, figyelembe véve az adott beteg vestibularis rendszerének károsodásának sajátosságait.
A vestibularis rehabilitációt stabil, azaz a vestibularis rendszer központi és perifériás részének nem progresszív károsodása. Hatékonysága alacsonyabb a központi vestibularis rendellenességekben és a Meniere-kórban. Mindazonáltal ezekben a betegségekben a vestibularis torna továbbra is javallt, mivel ez lehetővé teszi a beteg számára, hogy részben alkalmazkodjon a fennálló rendellenességekhez.
A vestibularis torna közvetlenül az akut szédülés epizódjának enyhülése után kezdődik. A korábbi vestibularis torna megindul, annál gyorsabban helyreáll a beteg munkaképessége.
A vestibularis torna középpontjában azok a gyakorlatok állnak, amelyekben a szem, a fej és a törzs mozgása érzékszervi eltéréshez vezet. Első elvégzésük jelentős kellemetlenséggel járhat. A vestibularis rehabilitáció taktikája és a gyakorlatok jellege a betegség stádiumától függ.
Az alábbi táblázat a vestibularis torna mintaprogramját mutatja be a vestibularis neuronitis számára. A vestibularis torna hatékonysága különféle szimulátorok, például biofeedback módszerrel végzett stabilográfiai vagy poszturográfiai platform segítségével növelhető.
A kezelés hatékonysága függ az életkortól, a rehabilitáció kezdetének időpontjától a betegség kialakulásának pillanatától, a beteg érzelmi állapotától, a vestibularis torna végzésével foglalkozó orvos tapasztalatától és a betegség jellemzőitől. Így a vizuális, a szomatoszenzoros és a vestibularis rendszerek életkorral kapcsolatos változásai lelassíthatják a vestibularis kompenzációt. A szorongás és a depresszió is meghosszabbítja a fejlett vestibularis rendellenességekhez való alkalmazkodás folyamatát.
A perifériás vestibularis rendszer károsodásainak kompenzációja gyorsabban következik be, mint a centrális vestibulopathiáknál, és az egyoldalú perifériás vestibularis rendellenességek gyorsabban kompenzálódnak, mint a bilaterálisak.
A gyógyszeres terápia lehetőségei a vestibularis kompenzáció felgyorsítására jelenleg korlátozottak. Ennek ellenére folyamatban vannak a különféle gyógyszerek kutatása, amelyekről feltételezhetően serkentik a vestibularis kompenzációt.
Ezen gyógyszerek egyike a betahisztin-hidroklorid. A központi idegrendszer hisztamin H 3 receptorainak blokkolásával a gyógyszer növeli a neurotranszmitter felszabadulását a preszinaptikus membrán idegvégződéseiből, gátló hatást gyakorolva az agytörzs vestibularis magjaira. A Betaserc-et napi mg dózisban alkalmazzák egy vagy több hónapig. Egy másik gyógyszer, amely javítja a vestibularis kompenzáció sebességét és teljességét, a piracetam nootropil. A nootropil, a gamma-amino-vajsav GABA ciklikus származéka, számos fiziológiai hipertónia szimpato-mellékvese válságokkal fejt ki, amelyek legalább részben a redukcióval magyarázhatók normális működés sejtmembránok.
Idegsejtek szintjén a piracetám számos neurotranszmitter-rendszerben ideértve a kolinerget és a glutamatergot is modulálja a neuromediaciát, neuroprotektív és antikonvulzív tulajdonságokkal rendelkezik, és javítja a neuroplaszticitást.
A vegetatív-vaszkuláris válságok típusai
Vaszkuláris szinten a piracetám növeli a vörösvérsejtek plaszticitását, csökkentve azok tapadását az ér endotheliumához, gátolja a vérlemezkék aggregációját és általában javítja a mikrocirkulációt.
Meg kell jegyezni, hogy a farmakológiai hatások ilyen széles skálájával a gyógyszernek nincs sem nyugtató, sem pszichostimuláló hatása. Vestibularis rehabilitáció vestibularis neuronitisben T. Brandt szerint változásokkal A spontán nystagmus hiányos elnyomása a tekintet rögzítése során A tekintet egyenes, 10 °, 20 ° és 40 ° szögben függőlegesen és vízszintesen rögzítve; olvasás. Fejmozgások, amikor a tekintetet egy álló tárgyra rögzítik, 1 m távolságra 0, Hz; hipertónia szimpato-mellékvese válságokkal vízszintesen és függőlegesen.
Álljon és járjon nyitott és csukott szemmel támogatással A hipertónia szimpato-mellékvese válságokkal megjelenése, amikor a szem a nystagmus gyors fázisa felé terelődik, és Frenzel szemüvegben 2. Gyakorlat a dinamikus egyensúly érdekében: a szem hipertónia szimpato-mellékvese válságokkal a fej mozgása az előző szakaszhoz hasonlóan támasz nélkül állva Kisebb spontán nystagmus Frenzel szemüveggel A fiziológiai hatások sokfélesége megmagyarázza a nootropil alkalmazását különféle klinikai indikációkhoz, beleértve a különböző formák szédülés.
Állatokon végzett kísérlet során kimutatták, hogy a gyógyszer elnyomja a laterális geniculáris test elektromos stimulációja által okozott nystagmust.
A gyermekek pánikrohamai tünetei
Hipertónia szimpato-mellékvese válságokkal egészséges alanyokkal végzett vizsgálatok azt találták, hogy a nootropil csökkentheti a rotációs stressz által kiváltott nystagmus időtartamát. A gyógyszer hatékonyságát részben azzal magyarázzák, hogy a vestibularis rendszer aktivitása felett a kortikális kontroll stimulálódik. A nootropil a vestibularis ingerek iránti érzékenység küszöbének növelésével enyhíti a szédülést.
Úgy gondolják, hogy a vestibularis kompenzáció gyorsulása a hatása alatt annak is köszönhető, hogy a gyógyszer hatással van az agytörzs vestibularis és oculomotoros magjaira. A Nootropil közvetlenül javítja a belső fül működését.
